Gyukim!
Az írásaid, amelyek eleinte zavarba ejtettek egyre jobbak! Sõt, már remeknek tûnnek!
Eleinte láttam bennük egy halom izgalmas ökörséget rendezetlen kupacokban. (évekkel ezelõtt) Valami nagy rakás kikívánkozó, de kiutat ritkán találó gondolatot, ami elveszett a zabolátlanul ömlõ szógondolat szövedékében. Zavarba ejtett, mert azt világosan láttam, hogy nem lehet azt mondani Neked:
- Gyukim ezt gyorsan hagyd abba és foglalkozz valami értelmes dologgal Például zokni gyártással! - mert volt benne valami. Ami jóval több, mint sértettség, megbántottság, szomorúság. EGYÉNI volt. Már akkor, az is! De ez mostanra (Ez a benned feszülõ, kikívánkozó õrület) csodásan LETISZTULT Pontosan azért, mert van benned egy zseniális dolog:
- Az ÉLETERÕ. Ami minden buta öngyilkossági, eltûnési gondolaton átsüt. Te József Attilával Ellentétben tudod, hogy „Holnap kisüt a nap! És ez többet ér bármilyen talentumnál.
Ezek már költemények! Remek költemények! Gyönyörûek! Ebben már alig terem csalán!
Hogy tudtad ezt megõrizni? Gondold át. És még valamit!
Nem gazdagon, de ebbõl, amit Te csinálsz, már MEG LEHET ÉLNI!
Sikeres emberként is! És ami nem utolsó: MÜVÉSZKÉNT!
Egy olyan mûvészeti ágban, ahol
már nincs Kalmár Tibor, aki beleszól, csak
Várom a következõ verseket, amelyeknek már TILOS a színházról, Gyukárról, Vidám Színpadról (õsztõl Centrál Színház! ! ) szólni.
Lehet az a vers bármilyen sötét, mint az életûnk, de mint személy tûnj el belõle kicsit!
A közönség leszarja Straub Dezsõt és Gyukár Tibort. Az olvasót majd akkor fogja érdekelni Gyukár mester személyes önsajnálkozó ciklusa nagyon, ha megismerte végre a Nekik szóló verseidet.
Maradj, most próbaként, mint költõ az Õ szolgájuk.
Most azt írd le, ami nekik fáj, csak Õk tehetség híján nem tudják megfogalmazni.
Te már igen!
Vers témák, amiket most várok Tõled:
Olimpia.
Olimpia és a terror!
Küzdelem és a halál.
Kammerer György.
Globalizáció.
Világméretû összeesküvés az ember ellen.
A túlélési fegyvereim! (Na jó ez lehet személyes!)
Gondolkozz el a fentieken!
Aztán pofa be és dolgozz! Mert már CÉLOD van az életben, mert már van egy csomó dolog, amit csak Te tudsz leírni így. Ez pedig már nem a Tiéd.
Ez már KÖZTULAJDON!
Igaz baráti szeretettel: Dezsõ.